Referenciák

Éveken át azt hittem, az önismeret csak könyvekben, beszélgetésekben vagy terápiás helyzetekben lakik. Aztán megismertem a transzformációs kendót, és rájöttem: a testem is ugyanúgy hordozza a történeteimet, mint a gondolataim. És ezek a történetek mozgás közben, ütés előtt, lépés alatt kezdenek el beszélni.

A transzformációs kendó nem harci sport. Hanem egy olyan belső tükör, ahol a mozdulat nem csupán technika, hanem érzelem, döntés, jelenlét. Minden alkalommal szembesülök azzal, hogyan reagálok nyomásra, hogyan tartom vissza magam, hogyan veszítem el (vagy találom meg újra) a középpontom. És ezek a felismerések nem csak az edzőteremben hasznosak – hanem az élet minden helyzetében.

Tamás finoman, mégis rendíthetetlen figyelemmel vezet. Nem mondja meg, ki vagy – segít abban, hogy te magad lásd meg, ki vagy valójában, amikor kilépsz a komfortzónádból.

A transzformációs kendó számomra nemcsak mozgás, hanem egy új nyelv. Egy olyan eszköz, amivel le tudom fordítani a bennem kavargó érzéseket tiszta cselekvéssé. És ez felszabadító.

Mindenkinek ajánlom, aki nem csak tanulni, hanem változni is szeretne.

„Megerősítő” – ez a szó jut először eszembe a Tamással való együttműködésről.

Megerősített abban, hogy az önreflexió nem önzés – sőt, a világra való egészséges rálátás alapja. Rávilágított, hogy a túlzott megfelelés vagy figyelem ugyanúgy torzíthatja a kapcsolataimat, mint a közöny.

Mellette megláttam, hogy a türelem nem passzivitás, hanem tudatos, férfias erény. Sokszor nagyobb bátorság kell kivárni a megfelelő pillanatot, mint azonnal cselekedni.

Megmutatta, hogy a férfilét alapja a küzdelem – emellett egy harcos bölcsességének mértékében  válogatja meg, mikor és miben áll ki. Nem a győzelemért küzd, hanem a fejlődésért, függetlenül az eredménytől.

Én is ezen az úton indultam el, Tamás segítségével. Ajánlom mindenkinek, aki nemcsak változni, hanem valóban fejlődni szeretne.

Tamással az együttműködés összetéveszthetetlenül impulzív volt, annak ösztönző és előrelendítő értelmében. Kérdezett és hallgatott engem rendíthetetlenül. Kikapott a komfortzónámból, látott és láttatott önismereti utamon, amely külső és belső tapasztalásokkal, valamint számos élményszerű felismeréssel gazdagodott. Örülök, hogy mertem segítséget kérni, felejthetetlen a közös munkánk. Hálás vagyok érte!
 

És köszönöm jól vagyok, irányba egy különleges úton, ami az életem.

Amikor a „jó oszt kész” megtelik tartalommal, érzésekkel, majd megvilágosodik, mennyire vagyok – voltam gyarló, és láttam másképp azt, ami addig evidens volt. Láttam magam, tökéletes életet élő mindent jól irányító embernek, akiről kiderül egy-egy alkalom után, hogy vak és érzéketlen, elemző és nem élő, kereső s valamit találó, de helyét mégsem lelő emberként.

Mert amit találtam, az a magam mércéje szerinti megélés, ami simán lehet torz, csak ezt nem is feltételeztem, mert ugye Én tökéletes vagyok. Ha-ha-ha állna itt egy képregényben...

Mert ahogy kint történik, bent érződik. Amire Nélküle nem jöttem volna rá. Ahogy egy olimipiai bajnoknak is van külső segítsége – rálátása magára, edző által. Így segít eligazodni Tamás a saját tervünkben, célunkban, elakadásunkban. Vajon a bajnokok miért nem egyedül készülnek!? Pont ebben segít, hogy ha kellően fáj már, és te megoldod magad, akkor rájöjj: kell segítség. Segíts hát magadon. Nekem bejött.